Háztartási napló 1. rész
Biztosan mindenki vezetett hosszabb-rövidebb ideig háztartási naplót, sőt vannak olyanok, akik erre Excel fájlokat nyitnak a számítógépükben. Nagyon dicséretes. Én is csináltam ezt több menetben, hol ilyen, hol olyan formában. Most megteszi helyettem a bank, ahol az elektronikus számlámat vezetem. Mivel igyekszem minimálisra szorítani a kézpénzzel való fizetést, ez elég jól tükrözi az általános helyzetet. Anyukám is vezetett háztartási naplót, sőt nagymamám is. Ami megmaradt ezekből, az annak az igazát bizonyítja, amit anyukám mondott, mikor elmondtam neki anno, hogy én is próbálkozom ezzel. Vagyis egy idő után fölösleges vele foglalkozni, mert úgysem költünk másra, mint, ami szükséges. Hát én könyvre biztos többet költök a szükségesnél... Átnéztem egy kicsit a megmaradt feljegyzéseket. Hogy tanulságos-e, nem tudom, de érdekesnek látszik. Nagymamám egy kicsi kockás füzetben vezette a kiadásokat két hónapig, 1938-ban. Lehet, hogy máskor is, de ez a füzet megmaradt, mert a második hónap után átalakult receptes füzetté. Mindkét hónap a bevételekkel kezdődik. Szeptemberben egy megjegyzés nélküli 288 pengős tétel az első, a maradék pénz 100 pengő. Nagyapám fizetése 190 pengő volt, és volt még két kisebb összeg. Az egyik "lókért" 6 pengő, a másik pedig Irénkétől (nagyanyám nővére) 5 pengő 96 fillér adósság. Ez elég szép bevételnek tűnik abban az évtizedben, amikor "havi 200 pengő fix" biztos megélhetést jelentett. Októberben a fizetés 186 pengő, a maradék 191. A búzáért (október) 336 pengőt adtak, Verától is visszajött 5 pengő, és Székely rejtélyes 780 pengővel járult hozzá a bevételhez. Székely bácsi, vagy Székely keresztapa titokzatos figura a családi legendáriumban. Nem biztos, hogy rokon volt, de szemben lakott nagyanyámékkal a Zsigmond utcán egy sokkal nagyobb házban, mint az övéké. Minden családi képen ott van, jól szabott öltönyben, bajuszosan. Apám keresztapja volt, úgy számított a család, hogy a házat rá is hagyja. 45-ben halt meg, valahol Ausztriában, a németek előli menekülés közben, ahová természetesen nagyanyámékkal együtt indult. Hazajőve keresték a végrendeletet, meg is találták, de aszerint a ház a városra szállt. Így megy ez. A kiadások között mindennapi dolgok vannak: piacon pár pengő kiadás, Szabó fűszeresnél többször költöttek 20 pengő felett. Mindkét fiúnak, apámnak és a bátyjának is kellett új nadrág, és az őszi-téli cipők javítása, hiszen 3-3 pengőbe nyilván csak a javítás fért bele. Nagyapámnak borbélyra, nagyanyámnak fodrászra alkalmanként 1-2 pengő jutott. Egyszer a Sasban elköltöttek 3 pengő 67 fillért. Oda én is járok, és fajlagosan még többet is költök, de ez egy másik bejegyzés lesz. Imre bácsi neve többször visszatér 10-12 pengő mellett, lehet, hogy a ház körül segített valamit. A tejet egy hónapra előre kifizették, és egyszer szerepel az is hogy "kutyás lány 20 pengő". Ez már luxusnak tűnik, mást, amit annak tekinthetnénk, nem találok. Folytatása következik anyám háztartási könyvével.