Jó kaja

Az úgy kezdődött, hogy Leány magához ölelte a két utolsó banánt és elvonult Barátnőhöz, közös sütikézésre.

Barátnőnél kiderült, hogy a garzonban levő kétlapos tűzhely sütője olyan pirinyó, hogy még egy muffintepsi sem fér el benne, pedig az igazán nem túlméretes szállítmány.

Rövid fejvakargatás nyomán megszületett a megoldás – meg kellett szülessen, hiszen a tészta már bekeverve várt a melegedőre – mikróban kell megsütni.

Oda persze még annyira sem fér be tepsi, ráadásul fém tepsi volt, amit modortalanság is lenne mikrózni. A konyhaszekrény tartalmának gyors felmérése után kiemelődött egy mélyebb jénaiféle, amiből vélhetően nem akar majd kidagadni a sülő tészta és gondosan kikenték. Tészta bele és irány a mikró.

Nagy teljesítményen sütötték, közben ki-kinyitva, hogy lássák a közepe remegős-e még, vagy  már épp szilárdul. Ez utóbbi pillanat lett arra kiszemelve, hogy a mű késznek nyilváníttassék. Végül készült egy kis csokiöntet erre a minek nevezzelek formájú sütire, és a megmentett banánkarikák is rákerültek díszítésül.

Nem lehetett nagyon rossz, mert nem kellett hazahoznia felmenőkkel történő feletetés céljából.